A sugárérzékenység fogalmát definiálnunk kell: milyen paraméterek alapján tartjuk a sejtet sugárérzékenynek, vagy resistensnek? Ellinger (1957) szerint a sugárérzékenység a sejtek, szövetek és szervezetek adott sugárdózisra mutatott viszonylagos morfológiai és/vagy funkcionális válasza.

A sejtciklus interfázisa és ennek fontosabb biokémiai történései.   (A. Howard et S.R. Pelc, 1953) (W. K. Sinclair, 1968) A sejtkinetikai alapállapotok (G0, ciklusban és differenciálódásban) és a ciklus fázisainak sugárérzékenysége (relatív érzékenység). 7. ábra. Sejtciklus és sugárérzékenység.

A celluláris sugárérzékenység kétféle: esszenciális (a környezet és a konstitúció módosíthatja) és kondicionális (a megváltozott környezet befolyásolja). Függ: a sejtek proliferativ kapacitásától, a differenciáltság fokától, a sejtciklusbeli helyzettől, anyagcserétől, oxygen- és vérellátástól, életkortól, speciestől, LET-től (7.sz.ábra). A radiogen cytomorfologiai jelek nem a sugárzásra, hanem magára a sejtre lesznek jellemzők, sugárspecifikus celluláris eltérést nem ismerünk. A sugárhatást követő morfológiai jelek kiértékelése nagy felkészültséget és óvatosságot igényel, jelentősége van a tapasztalatnak. Mivel a sejtek egyes változásai kórjelzők, azaz diagnosztikus értékűek lehetnek, nem mondhatunk le róluk.

A sejtszintű sugárhatás mechanizmusát a 8. sz. ábra és az I. sz. táblázat foglalja össze. A táblázat paraméterei már a klinikai változások irányába mutatnak, azok sejttani alapjait mutatják be. Jól egészíti ki a Berdjis-ábra (1971) funkcionalitását és feltünteti az egyes celluláris sugársérülések dózisküszöbeit is.